Terep után aszfalton, az első 30 km-em

Sokaknak az az első gondolata, hogy ugyan, mi az a 30 km, mikor simán lefutottál 50-et és akár jogos is lehetne a dolog, de erre mindig az a válaszom, hogy hihetetlenül más aszfalton folyamatosan futni egy ekkora távot, mint hegyen akadályokkal megszakítva teljesíteni egy hosszabbat. Hogy melyik a nehezebb? Jelen esetben nekem a városi futás nehezebb volt úgy érzem.

Na de kezdjük az elején. Előző nap átvettem a rajtszámomat (végre valamit időben), így a verseny reggelén ezzel nem kellett bajlódni. Bevallom egyik komoly stresszfaktora volt a reggelemnek, hogy időben oda érjek, ugyanis a verseny miatt több útvonalat is lezártak, de szerencsére a 2-es vili a rajtig közlekedett. Egyedül érkeztem, eleinte kicsit rosszul is éreztem magam, de aztán összefutottam egy munkatársammal és együtt rajtoltunk.

Sebesség mérő óra hiányában a megérzéseimre hagyatkoztam. Az elején kicsit elvitt a tömeg és a lelkesedés, azt éreztem, hogy óó ez milyen könnyen megy. Próbáltam egy jó tempót tartani, egy darabig ment is, de hamar világossá vált, hogy 3 órán keresztül nem fogom tudni tartani ezt a tempót, úgyhogy takarékra vettem kicsit. Az első 12 km meglepően hamar eltelt, nem is volt semmi különösebb problémám. Élveztem a zenészeket és a szurkoló tömeget. A táv felénél kezdtem érezni, hogy a combhajlítóm kissé mintha fájna, gondoltam, ha majd nem figyelek rá, elmúlik, de sajna ez a taktika jelen esetben nem jött be, hiába mantráztam az ilyenkor szokásos mondatomat: "Nem fáj az, csak úgy érzed" - néha bejön, főleg Spartanon. Az első néhány frissítő ponton nem sokat ittam, csak pár kortyot, nem akartam erre időt pocsékolni. 20 km után már sajnos nem tudtam nem figyelni a lábamra, egyre rosszabb lett a helyzet. A frissítő pontokon igyekeztem minél többet inni, magnéziumot, kalciumot. Az egyik frissítőnél menet közbe próbáltam letolni néhány korty vizet menet közbe, de a víz valahogy meggondolta magát és ki akart jönni...ekkor kicsit megijedtem, hogy mi lesz így, de később ezzel nem volt gond.

3:10 alatt értem be. A verseny végére elég sokat lassultam. Az utolsó 2 km nagyon hosszúnak és fájdalmasnak bizonyult. Jó élmény volt és biztos vagyok benne, hogy jövőre jelentős mértékben javítani fogok ezen az időn.