Spartan Super Spárta

Spartan Trifecta Világbajnokság, Görögörszág, Spárta, 2. nap

Idén a Trifecta VB-n a versenynapok számát 3-ra növelték, csütörtökön tartották a megnyitót, pénteken a sprint, szombaton a super, vasárnap pedig a beast távokat rendezték - azt hiszem a versenyzők nagy örömére. Tény, hogy így eggyel több nap szabira volt szükségünk, de sokkal jobban ki tudtuk pihenni magunkat egy-egy futam után, így nem volt annyira megterhelő a teljes hétvége, mint mikor két nap alatt futunk 3 futamot.

A superen 12-kor rajtolt a korosztályom, aznap sem kellett reggel rohanni, mindenre kényelmesen jutott időnk, az időjárás is hozta a formáját, tűzött a nap rendesen. A pálya eleje és vége megegyezett a sprint pályával, ezt nem bonyolították túl. Az első néhány akadály után a 6 lábas falat követően következtek az újabb akadályok, ott nem fordultunk vissza, hanem mentünk tovább homokzsákot cipelni, talicskát húzni, majd jött a twister, aminek örültem, hogy legalább nem a verseny végén van, de amint megláttam, hogy büntetőkörrel lehet kiváltani, ráadásul semmit sem kellett cipelni közben, csak egy pár száz méteres sima kört kellett megtenni, inkább a taktikai elengedést választottam. Persze, lehetett volna küzdeni és végig szenvedni magam, de ezt az ape hengeren az alkarom nem biztos, hogy megköszönte volna, így kb. egy két perces büntikörrel kiváltottam. A twistert követően az ape henger elég gyilkos volt, főleg, hogy egy viszonylag egyszerű akadályról van szó, de a nehézségét a hossza jelentette, nem spóroltak a vassal, szerencsére ezt sikerült teljesíteni.

Egy hosszabb futós szakaszt követően a balance akadállyal találtuk szembe magunkat, ami számomra új verzió volt. Vékony gerendákra kellett fellépni, a formája a CEU-shoz hasonló, de a nehézségét az jelentette, hogy iszonyatosan csúszott. Sajnos számomra sokszor gátló tényező, ha látom, hogy kevés embernek sikerül, ilyenkor általában én is úgy állok hozzá, hogy akkor biztos nekem sem fog, illetve úgy még nem igazán gyakoroltam, hogy nekifutásból jussak föl az akadályra, így az esélytelenek nyugalmával indultam neki. A büntető feladat a chain carry nevű akadály volt, ami azt jelenti, hogy egy brutál nehéz vas lánccal a nyakunkba kellett megtenni egy kört.

Ezt követően már aszfaltos terepre értünk, következett a log carry, egy farönkkel kellett egy kört megtenni, ez nem okozott különösebb nehézséget. A házak között haladva jól esett látni, hogy a helyiek is örömmel fogadtak minket és mosolyogva szurkoltak. Ahogy a templomhoz értünk, ott fogadott a stairway to Sparta és az olympus, amiről sikerült lecsúszni, így 30 burpee után futhattam tovább a bender felé. A bender után ismét egy hosszabb futós rész következett, majd visszaértünk a sprint vonalára, így ezek után a már jól ismert akadályok következtek.

Összesen 14 km lett a vége, a büntetőkörökkel együtt, és kb. 210 m szintemelkedés. 

Képek forrása: saját fotó, Spartan Race Greece Facebook