Spartan Sprint Vácon

A saját ágyamból indulni reggel egy Spartan Versenyre, egészen felbecsülhetetlen érzés, ahogyan éjjel 2-kor a Duna partján hullócsillagokat számolgatni egy verseny és fél műszak önkénteskedés után.

Sokunk örömére Vácon rendezték az idei második magyarországi Spartan hétvégét, ahol SPRINT távon és NIGHT SPRINT-en indulhattunk. A fesztiválterület a város történelmi központjában kapott helyet, amit könnyen meg tudtunk közelíteni akár autóval, akár vonattal, a verseny utáni visszatöltéshez pedig nem kellett kilométereket kocsikázni.

A pálya a térről indult, majd néhány bemelegítő akadály után máris a Duna túlpartjával néztünk farkasszemet, miközben a dárdával próbáltuk eltalálni a vízben ácsorgó szalmabálákat. Aki elhibázta a dobást, neki is láthatott a büntető 30 burpeenek, de ezúttal a mellkasnak nem hogy a földet, de a vizet is érintenie kellett, ugyanis a burpee zónát a Duna szélére telepítették. Szárazon senki nem maradt a verseny során, erről az égiek is gondoskodtak rendesen, de aki esetleg sikeresen célba talált a dárdával és megúszta a vizes burpee zónát, a következő akadálynál biztosan kipróbálhatta milyen kellemes a Duna vize. A dunk wall alatt nehéz lett volna máshogy átjutni. Miután már kellemesen átnedvesedett mindenünk egy hosszabb futós szakasz következett, amit egy 7 lábas fal szakított meg.

Ahogy közeledtünk ismét a város irányába az akadályok is egyre gyakrabban tűntek fel előttünk. Egymás után következett a Cargo, az egyensúly és a plate drag. Az egyensúlyt sikerült jól elhelyezni, hogy mindkétszer sikerült gond nélkül végig menni rajtuk, másodjára ráadásul szakadó esőben. Így mostmár az sem lehet kifogás saját magamnak, hogy "de hát esett...".

A monkey bar sajnos esőben még mindig a gyengém, de a 8:30-as rajt után mire oda értem, az előttem futók már kellőképpen szárazra törölgették, így sikerült csengetni. A homokzsákot és a vödröt is egy kis körön kellett megsétáltatni, egyetlen nehezítése a lépcsőn fel és le való közlekedés volt. A homokzsák után következett a szögesdrót. Lassan kezdem azt hinni, hogy a városi futamok velejárója a sok sok sár és víz. A szögesdrót alatt kúszva érezhettük a helyi tűzoltók vendégszeretetét, nem sajnálták tőlünk a vizet, buzgón locsolták a pályát, nehogy egy pillanatra is szárazon maradjunk. A későbbi futamokban erre még az eső is rátett pár lapáttal. Vizesen, sárosan, a negatív fal a szokásosnál picit nehezebbnek bizonyult és többen megegyeztünk abba, hogy tényleg magasabb volt, mint máskor. Ez az esti futamokon már nagyobb problémát jelentett, sokan csúsztak le róla. Ezután következett a Z-fal, a Hercules Hoist, egy kisebb Cargo, majd a bender elnevezésű akadály, ahol az esti órákban eltöltöttem néhány órát önkéntesként. Erről az akadályról tudni kell, hogy a fő nehézségét a magassága jelenti, legalábbis számomra biztos, csúszós, sáros időben ez pedig csak fokozódik. Szárazon is mindig nagyon óvatosan mászok fel, hát még mikor minden fogás csúszik. A szokásosnál talán picit lassabban, de sikeresen haladtam tovább.

Itt már tényleg nagyon közel volt a cél, egy gyors vödör cipelés után, már csak egy 5 lábas falon kellett átugrani, és jött az utolsó (előtti) akadály, a gyűrűkből álló multirig.

A gyűrűk után már csak a tűzugrás maradt hátra az 5 km-es pályából. 

Összességében jó kis pályát sikerült összerakni, annak ellenére, hogy szintemelkedést nem kellett leküzdenünk, azt gondolom, a vizes, saras, cipelős akadályokkal sikerült változatossá tenni a pályát.

Képek forrása: Spartan Race Hungary