Spartan Sprint Spárta

Spartan Trifecta Világbajnokság, Görögország, Spárta, 1. nap

Szerda éjjel érkeztünk Spártába, késett a gép, így erre a napra már csak a szállás elfoglalása jutott. Másnap reggel nem győztünk gyönyörködni a teraszról a környező hegyekben. Hamar összekaptuk magunkat és célba vettük a legközelebbi strandot, ami mint kiderült nem is volt olyan közel. A GPS sajnos nem vette figyelembe az aktuális útmunkálatokat és kőomlásokat sem, így némi kerülővel ugyan, de lejutottunk a tengerpartra. Nem mondhatom megszokott érzésnek, hogy novemberben a tengerben pancsolunk, de egy útközben megismert helyi nő mesélte, hogy még decemberben is simán fürdenek benne. Néhány perc napozásra is jutott időnk, utána viszont útra keltünk ismét és meg sem álltunk Spártáig, hiszen nem a tengerben úszkálni jöttünk végülis, hanem versenyezni. Délután 4 órakor kezdődött a megnyitó és a versenyzői eligazítás. Néhány perc késéssel ugyan, de megérkeztünk és szomorúan szembesültünk azzal az infóval, hogy a regisztráció felvétel kb. 2 órás sorban állást jelent.. ezzel sajnos nem számoltunk. Az eligazítás alatt végigálltuk a sort, de a felvonulásról sajnos így sikerült lemaradni. (na majd legközelebb okosabbak leszünk).

Péntek 14:00 óra a rajtidőpont. El sem hiszitek mennyire jó érzés volt végre nem hajnalba, ébresztőre kelni, hanem kényelmesen kávézgatni, beszélgetni és 11 körül szép nyugodtan indulni a ragyogó napsütésben. Ilyenkor az egész várost Spartanos arcok lepik el, mindenhol egyenpólós sportolókat látni és persze a helyi lakosokat, akik ugyanúgy üldögélnek és beszélgetnek a kávézókban és mosolyogva gratulálnak, amikor elmész mellettük.

Furcsa volt ott állni a rajtban, amikor kb 2,5 éve vártunk erre, egészen hihetetlen hogy végre eljött ez a nap. 1 éve amikor megkaptuk a hírt az ismételt halasztásról szinte örültem neki, gondolván, hogy majd egy évvel több időm lesz készülni a versenyre, és milyen jó formában leszek addigra, aztán persze néhány covid és egyéb mindenféle esemény nem pont így gondolták ezt a dolgot. De ott álltunk a spártai katonák előtt, Spartan Phil motivációs beszédét hallgatva, a lüktető zenében és vártuk a rajtot.

Elindultunk, Spárta macskaköves utcáin szaladtunk felfele, majd onnan le egy sáros csatornába, át az olívamezőkön az első bemelegítő akadályokig. A 3 gerenda után, jött az OUT akadály, majd egy kisebb cargo és lefordultunk a patakmederbe, ahol egy vizes szögesdrót alatt kellett átkelnünk. Szerencsére a melegben jól esett a hűsítő víz, de a könyökömnek már kevésbé tetszett a kavicsokon való kúszás. Rövidebb futás után következett a 6 lábas fal, a vödörcipelés és a negatív fal. Egy mocsaras részből kiérve ismét egy szögesdróttal találtuk szembe magunkat, a nehézségét ezúttal a hossza jelentette. Általában az oldalra forgós módszert szoktam alkalmazni, számomra gyorsabb így, mint kúszni, de tény, hogy sokkal könnyebben elszédül az ember. A hosszúságát talán jól szemlélteti, hogy legalább háromszor irányt váltottam, hogy kompenzáljam kicsit a szédülést. A Hercules hoist felhúzása után szaladtunk ismét a patakmeder irányába, ahol kőgolyókat ezúttal egy vizes, mocsaras területre pakolták, így a cipekedés közben erős figyelni kellett a lábunk elé, hogy ne merüljünk el a vízben. Vizes akadályként átkeltünk a dunk wall alatt, majd utána egy rövidebb úszásban is részünk lehetett. Közeledtünk a fesztiválterület felé, a távolban már hallani lehetett a zenét és a speaker hangját.

A Z fal esetében meglepődve nyugtáztam, hogy ezúttal nem a jól megszokott, könnyített (középen 'lyukas') falakat vették elő, hanem a régebbi, egybefüggő akadályokat, ráadásul a fogók kissé lekerekítettebbek voltak a szokásosnál. Nagyon erősen koncentráltam, hogy sikerüljön, szerencsére meg is lett az eredménye, de az alkaromon megéreztem a szorítást. A olívamezőkről kiírva elhaladtunk a pályán lévő utolsó frissítőpont mellett, majd az A cargon átkelve ráfordultunk Spárta főutcájára.

A főutca mindkét oldalát helyiekkel és versenyzőkkel megtelt kávézók és szurkolók töltötték meg élettel. Itt találkozhattunk a kötélmászással, a majomlétrával, majd a homokzsák cipeléssel, amibe ezúttal némi csavar került. A zsákkal a nyakunkba Spárta főtere felé vitt az utunk, ahol a zsákot egy kötélmászás erejéig le kellett dobnunk a nyakunkból, megkongatni a kötél tetején a csengőt, majd irány tovább a zsákkal. A célhoz közeledve várt még ránk egy 7 lábas fal és egy slip wall, melyek után beértünk a sportpályára, ahol a nemzetek zászlói mellett dobtunk célba a dárdával, végül egy utolsó multit kellett leküzdenünk a tűz előtt. A sprinten könnyen teljesíthető volt a multi, a vízszintes cső után, két monkey fogásról fogtunk át a gyűrűkre, ahonnan már nem volt más hátra, csak átugrani a tűzön.

6,6 km lett, 140 m körüli szinttel, 20 akadállyal. Felemelő érzés volt beérni az első verseny után, ugyanakkor egy sprinthez képest egészen sok erőt kivett ez a futam.

Első nap pipa, némi szénhidrát visszatöltés után lelkiekben már a másnapra készültünk. 

Képek forrása: Kis Pál, Facebook