Slovensky Raj - Winter sprint

Nem terveztem téli sprintet, semmi kedvem nem volt egy sprintért ennyit utazni, főleg nem ilyen hidegben. Aztán a kis csapatom tagjai, akikkel tavaly is beutaztuk fél Közép-Európát mesélték, hogy milyen szép ez a téli érem, csak menni kéne. Na itt már éreztem, hogy ebből utazás lesz, bár még hagytam magamnak egy kis időt 'átgondolni' nem is tudom minek.

Persze nem bántam meg egyetlen percét sem. Adott egy jó kis löketet a januári-februári felkészülésnek és rávilágított a hiányosságaimra, amiből akadt még bőven. 

Sikerült a pályától 5(!!) percre szállást foglalni, úgyhogy a reggel egészen kellemesen telt. 7 körül értünk a helyszínre, átvettük a rajtcsomagot és még maradt egy kis időnk szétnézni és melegedni a kocsiba. Egy negatívum, hogy a rajt és a cél kissé távolt voltak egymástól, ami azért abban az időben és állapotban nem esik olyan jól az embernek, de az tény, hogy parkoltunk már messzebb is.

8:30 AGE GROUP futam. Izgultam, szerettem volna jó helyezést elérni. Az első kb 20 méteren még sikerült is tartani a jó helyet, aztán éreztem, hogy lassulok. Jött az első akadály, az egyensúly. Tudtam, hogy ez megy, de most nem így volt. Nem sikerült végig tartani a fókuszt. Itt csalódtam kicsit, ez rontott a hangulatomon és kivett egy csomó energiát. Jött a majomlétra. Nem vagyok 160 centi, de sajnos nem sikerült akkorát ugrani, hogy elérjem, újabb burpee. Egy ponton átvezettek egy kicsi patakon, térdig lettem vizes. Hirtelen meglepett, de aztán úgy voltam vele, essünk túl rajta hamar, majd megszárad. A dárdát szerencsére nem a végére rakták, így azzal a reménnyel mentem tovább, hogy talán több burpee nem lesz. Hát lett. Egy idő után kicsit elengedtem a versenyt és inkább lassan kocogtam, mert nem akartam elcsúszni és esetleg lezúgni a mellettünk lévő völgybe. Egy pár méteres a sziklába erősített rácsokon vitt az utunk, szerencsére volt mellettünk kapaszkodó kötél, amit néha úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta:)) Hó az nem volt sok, de a jégpáncél időnként megnehezítette nem csak a futást, de a mozgást is. Azt hiszem sokan többször is ellenőriztük közelebbről jégtakaró minőségét :) Sajnos kellően csúszott és tükörsima volt.

Közeledett a vége, hallani lehetett a zenét. Jött a Z fal, az ment simán, golyó cipelés, zsákfelhúzás, kötélmászás, ami nagy meglepetésemre nem sikerült. A feléig sikerült fölmenni, ott azt éreztem, hogy nem megy tovább, csúszok le és nincs több erőm felhúzni magam. Az utolsó előtti akadály volt a multirig. Első látásra kedvezőnek tűnt, hogy csak gyűrűkből állt, de a harmadik annyival magasabban volt, hogy nem sikerült átlendülni.

A célvonal előtt még átvonszoltam magam egy közepes palánkon és utána végre nyakamba tudhattam a gyönyörű kék medált.

Nem mondom, hogy könnyen adták. Azt se, hogy elégedett vagyok. 1:17-tel 8. lettem a korosztályomba. Magamhoz képest nem rossz eredmény, de tudom és érzem, hogy még sokat kell tanulni és fejlődni. Nem csak fizikailag.

Egy ismerősöm mondta egyszer, hogy az idősebb korosztályokban azért vannak jobb eredmények, mert fejben erősebbek. Kezdem megérteni. Nagyon nehéz végig ott lenni és tartani a fókuszt, de ez a szép ebben az egészben, hogy mindig van hová fejlődni.