Sárgesztes 2018

Ez volt az első superem, annak ellenére is, hogy egy beasten már túl vagyok. Sajnos picit késve érkeztünk meg a helyszínre - az időjárás erősen lassító körülményt jelentett - ráadásul sikerült a pályától a lehető legmesszebb leparkolni. A rajt előtt kb. 10 perccel sikerült átvenni a csomagot, rohantunk a csomaglerakóba, ahol kissé lesokkolt a többméteres sor látványa, de szükséghelyzet lévén, lerövidítettük a várakozási időt. Próbáltunk némi bemelegítést imitálni, de azt a fennmaradt 3-4 percet inkább a mosdó felkutatásával töltöttem. Sikerült viszonylag hamar bejutni, hála annak a két lánynak, akik előre engedtek, miután megtudták, hogy perceken belül rajtolok. Amint végeztem, sprinteltem a rajtig, hiszem a futam eleje már javában elrajtolt. Nem éppen életem legjobb rajtjának mondanám, sőt talán épp ellenkezőleg, de próbáltam behozni a lemaradást és az első jó néhány méter (vagy km) előzgetéssel telt.

Bemelegítésnek jöttek a szokásos OUOU akadályok, majd meglepő módon így az elején megúsztattak minket. Egyébként kifejezetten jól esett lehűlni abban az időben. Kb. 15-20 m-t kellett úszni (a távolságérzékem igen rossz, úgyhogy bocsi ha téves az info, én ennyinek éreztem). Utána csattogtam tovább a vízzel telt cipőben. Jött a bender, az egyik új akadály, ami a múltkori kanizsai sprinten egész könnyen sikerült, most alig tudtam felmászni rá, nagyon csúszott a cső is, meg a kezem is. Kénytelen voltam élni az önkéntes ajánlatával és igénybe vettem a segítségét. Jött a kötél, aminek kifejezetten örültem, hogy az elejére rakták, így még viszonylag biztosan kúsztam fel a tetejére. Egyébként aranyos volt, hogy a pálya a villapark házikói közt haladt, így sokan igazi VIP páholyból, a saját teraszukról szurkolhattak a versenyzőknek. Itt egészen felgyűltek az akadályok. Következett egy cargo, vízalá merülős palánk, (jól jött a hűsítő) és a starway to sparta nevű akadály, majd jött az első monkeybar, a memória teszt, még egy cargo, gerenda, egy palánk és szögesdrót. Itt már egészen tisztes távolságban voltak egymástól az akadályok, feldobták kicsit a sok futást. 10 km után ismét beraktak párat egymás közelébe. Jött a homokzsák, ahol nem volt külön női zsák, és kicsit megviselte a nyakam, majd a balance, ami végre sikerült. Ennek nagyon örültem, ugyanis az első versenyemen, mikor még nem nagyon tudtam mit csinálok, simán sikerült, aztán valahogy mindig paráztam tőle és nem ment. Most igyekeztem nagyon koncentrálni arra, hogy meglesz és bejött. Az Olympuson megint a vége fele csúsztam le...múltkor is ez volt L Néhány km után jött még egy palánk, a falmászás (nagy örömömre ez is sikerült) és még egy monkey bar, aminek a nehézségét az adta, hogy elég magasan volt, így az alacsonyabbaknak már az elérése kihívást jelentett. Visszakérdezték a memória tesztet, jött az invert wall, a dárda, egy palánk, majd a végére a hercules hoist, multirig és slip wall. Sajnos hiába sikerült a multirig nagykanizsán, itt már nagyon verseny vége volt és nagyon csúszott minden, így lecsúsztam. Összességében 3-at hibáztam, (multi, dárda, olympus) és 3:19-es idővel értem be.

A negatív rajtélmény ellenére, próbáltam fejben nagyon összeszedett maradni és ott lenni, talán ennek is az eredménye, hogy nagyon sok akadály sikerült, ami mondjuk korábban nem. Ez az idő openbe a 19. helyre volt elég. Bevallom nagyon meglepett ez az eredmény, ahhoz képest, hogy az első 50-be kerülés is csak távoli célnak tűnt.

Hatalmas motiváló erővel bír számomra ez az eredmény. A sok beletett munka, korán kelés, edzés nem volt hiába való, de ugyanakkor a futás mehetett volna sokkal jobban, szóval van mit javítani bőven. Már nem csak üres idézetnek érzem azt, hogy a sok munkának meg lesz eredménye, tényleg. Csak csinálni kell és hinni benne. Nem egyből fog megtérülni, de előbb utóbb mindenképp és annál jobb érzés nincs, mint amikor egy álmod teljesül, úgy, hogy minden erőddel megdolgoztál érte.