HunHarcos Visegrádon
Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni.
Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túlestünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál.
Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam a rajtvonalhoz, hogy első körben indulhassak, elkerülve így az esetleges sorban állást az akadályoknál. Utólag kiderült, hogy ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a később indulóknak sajnos egy-két akadálynál várniuk kellett néhány percet.
Az első néhány méteren Visegrád utcáin futottunk, jött hamar az első akadály, ami kötélmászás volt, majd egy kanyarral arrébb egy dobócsillaggal kellett (volna) a farönköt eltalálni - a pálya során többször is előfordult ez az akadály. Célbadobó múlt hiányában sajnos egyszer sem találtam el a céltáblának szánt rönköt. Nagy pozitívum számomra, hogy sikertelen teljesítés esetén büntetésként különféle állati mászásokat - rák, pók vagy medve - vagy 30 guggolást kellett végre hajtani. Ezek jóval kevesebb energiát emésztenek fel, mint mondjuk 30 burpee és sokkal gyorsabban e lehet nyomni őket.
Következő akadályként íjjal kellett eltalálni a céltáblát. Ez is előjött még a későbbiekben. Hála a legutóbbi céges csapatépítésen szerzett gyakorlatomnak, itt egyszer sem kellett büntetőznöm. Volt homokzsák hordás, majd egyensúly gyakorlat - ebből több is volt. Elsőként egy szögletes, keskeny fagerendán kellett végig haladni, ami így első hallásra nem tűnhet túl bonyolultnak, azzal a csavarral, hogy egy libikóka szerűség volt az egész, így még át kellett billenteni a gerendát, úgy hogy közbe lehetőleg rajta is maradunk. Kicsit csúszott ugyan, de a cipőm jó tapadásának köszönhetően sikerült ez is elsőre. Egy másik egyensúly feladat során egy henger alakú kb. 4-5 m hosszú gerendán kellett végig haladni, mégpedig kitörésben - így már nem volt olyan egyszerű, maximális koncentrációt igényelt, de sikerült ez is. A Vár felé vezető ösvényeken futva a bokrok mögül időnként elénk tárult a Duna csodálatos panorámája - az akadályfutásokban azt is imádom, hogy sokszor olyan környezetben futhatok, ahova amúgy nem is biztos, hogy ellátogatnék.
A Fellegvárba felérve várt ránk néhány újabb akadály. A majomlétra után jött ismét egy egyensúly feladat, ezúttal egy kerekített gerendán kellett végig haladni, ami egy kifeszített spaniferben folytatódott. Újabb dárda és csatacsillag dobás után a Várat elhagyva folytattuk az utat.
A hegyi ösvényeket elhagyva ismét a városba értünk. A fesztiválterületen még várt néhány akadály, mielőtt beértünk volna a célba. Miután tettünk egy kört sörös hordókkal a fejünk felett, átmásztunk egy fém emelvényen, betaláltunk 3x egymás után íjjal a céltáblába jött egy Olympushoz hasonló akadály, csak épp rudakat kellett egymás mellé dugdosni a lyukakba és így végig haladni rajta. Volt még twister hasonmás és egy leginkább a ninja warriorra emlékeztető akadály, gyűrűkkel meg forgó kerekekkel. Utolsó akadályként középkori harcosokon kellett átverekedni magunkat, hogy végül megkaphassuk a befutó érmet.
Sajnos egyszer elnéztem a jelzést, így rossz útvonalon indultam tovább a vártól és pár akadály kimaradt. Alapvetően jó verseny volt, ötletes akadályokkal, jó levezetése az évnek.