Fighter's Run Csopak

A Farkas falka ismét feltámadt, ezúttal a Csopak közelében fekvő Nosztori Élményparkot vettük birtokba. A júniusi siroki versenyt követően hamar jött az infó, hogy nem kell sokat várnunk, ha a debütáló verseny pozitív visszhangjának köszönhetően kedvet kaptunk a megmérettetésre, vagy újra át szeretnénk élni a Falka élményt. Október első hétvégéjére esett a választás, ami esetünkben hozta a papírforma szerint elvárható kora őszi időjárást. Szombat reggel némi csapadék nehezítette az egyéni versenyzők dolgát, de vasárnapra ennek már csak a meredek hegyoldalakon és a szögesdrót alatt éreztük a hatását.

Szombaton zajlottak le az egyéni futamok, vasárnap pedig a csapatok vették birtokba a pályát. Kettő, három, sőt akár négy fős csapatok jelentkezését is várták a szervezők, mind női, férfi és vegyes összetételben. Ideálisabb verseny időt nem is kívánhattunk volna aznapra, időnként csak a nap vakító sugarai nehezítették az akadályok hibátlan teljesítését. A fesztiválterület a Nosztori Élményparkban került kialakításra, így adottak voltak az infrastrukturális feltételek.

A rajtoltatás egyesével történt, nagyjából egy percenként indítottak útjára egy-egy csapatot, így minden csapatról készülhetett rajtfotó, ahol még boldogan és tisztán vártuk, hogy mi fog történni. Ezúttal női páros csapatban indultunk. Amint kiértünk az erdőbe, hamar találkoztunk pár bemelegítő akadállyal, néhány palánk állta utunk, melyek alatt vagy fölött kellett áthaladnunk. Folytatásként egy 120 cm-es palánkon, majd egy farkaslyukon haladtunk át, ezt követte egy újabb palánk, majd a már jól ismert majomlétra. Mire odaértünk, már kellően megszáradtak a csövek, így szinte ajándék volt ez az akadály. A csapatverseny egyik előnye, hogy elsősorban nem magadért, hanem a társadért futsz - legalábbis én általában én így élem meg - így kimondottan előny, mikor gyorsabb párod van.

Átszaladtunk egy magasabb szögesdrót alatt, átegyensúlyoztuk magunkat a mozgó gerendán, sétáltunk egyet a friss, hűsítő patakban, majd átmásztunk egy 160 cm-es palánkon. A patak fölött egy kisebb mászós akadállyal találtuk szembe magunkat, az egyik oldalán falmászó elemek segítették az átkelést, a másik oldalon pedig egy létrán másztunk le.

Egy meredekebb szakasz után kiértünk a tisztásra, ahol kötélmászás és homokzsák cipelés várt ránk. Ekkor még nem sejtettük, hogy visszasírjuk majd a cipelős akadályokat. Hosszabb futható szakasz következett, majd a gondterhelten tanakodó arcokat pillantottunk meg. Számítottam gondolkodó feladatra, de bíztam benne, hogy nem lesznek "ennyire" kreatívak a szervezők és maradnak a jól megszokott verzióknál. A feladat szerint, egy turista térképen kellett felismernünk, hogy az adott turista jelzések melyik csúcshoz vezetnek el. Egészen meg voltam győződve a válaszunk helyességéről, de a válaszunkat sajnos csak egy jó nagy kör farkasjárással jutalmazták. Az egyik nehezebbnek mondható, ocr jellegű akadály a liánok elnevezést kapta, függő karikákban és kötelekben kellett végig haladni az akadályon.

Ismét egy rövidebb futós szakasz után következett egy újabb palánk, majd ismét egy cipelős feladat: két vizes kannát kellett megsétáltatnunk, szigorúan felváltva. Ha maradt még erőnk, a Hercules hoist-hoz hasonló felhúzásnál kamatoztathattuk, ezúttal nem homokzsákot, hanem súlyokat kellett felhúzni a csigáig. Remélhetőleg itt maradt még némi erő az alkarunkba, ugyanis a következő akadályhoz szükség volt rá, lajhárban kellett végig mászni egy vascsövön. Szerencsére nem volt túl hosszú akadály, kezdők számára is könnyedén teljesíthetőnek bizonyult. Közeledtünk a fesztiválterülethez, a verseny egyik legnehezebb akadályának mondható hinta következett, ami azt jelentette, hogy egy multit követően, egy kötélről át kellett (volna) rugaszkodni néhány Toroz fogásra, majd onnan ismét kötél és multi fogások. A hibás teljesítés egy egészen hosszú farkas járós kört vont maga után.

A farkasverem nevű akadály egy falmászó elemekkel kirakott kocka volt, melybe egy alagúton jutottunk be, viszont a falon át kellett kimászni. Utoljára még belevezettek egy combig érő tavacskába, majd következett az utolsó sáros akadály, egy szögesdrót. Az átkelést az előző napi esőzésen kívül néhány farönk és abroncs is nehezítette. Utolsó akadályként a homorú falon kellett átküzdeni magunkat. A magassága elsőre ijesztő, de a kötelek (illetve a versenytársak) segítségével már nem volt olyan lehetetlen az átkelés.

A célban nem maradhatott el a szokásos célfotó, a verseny után pedig tésztapartyval vendégeltek meg a szervezők. 

Képek forrása és még több fotó: Figura Photo, Fighters Run FB oldal