ENSPORT Vértes Trail

A Spartan Race-nek köszönhetően nagyon megszerettem hegyen futni, egyértelműen sokkal jobb, mint aszfalton, ennek ellenére sajnos még mindig többet edzek belvárosi bicikli utakon, így szuper élmény volt november 4-én, csodálatos napsütésben futni a Vértes emelkedőin. Nem mondanám magam tapasztalt terepfutónak, de az egyértelműen érezhető volt a versenyen, hogy egy szuper összetartó közösség a terepfutóké.

A limitált létszámnak egy nagy előnye, hogy a rajtnál nincs akkora tömeg, még annak ellenére sem, hogy az S és M távokat teljesítők egy időben indultak, (bár lehet, hogy még kényelmesebb, ha esetleg a jövőben legalább fél óra eltelik a két táv rajtja között).

Az elején nagy boldogan neki indultam és előzgettem az embereket, persze a nagy lendület csak az első komolyabb emelkedőig tartott. Az első néhány méter után következett egy keskenyebb emelkedős rész, ahol már nehezebb volt előzni, ugyanakkor a helyzet előnye, hogy ha lassulnék, húz magával a tömeg, ugyanis ilyenkor akármennyire fáradok, azt semmiképp sem hagyom, hogy megelőzzenek - najó, kivétel erősíti a szabályt. Később szélesedett a pálya, jól futható részek voltak. Két frissítőpont volt a 20 km-es távon, ahol nagyon sokféle finomságból választhattunk és az önkénteseknek is mindenkihez volt egy-két biztató szava. Vittem magammal vizet, így az első frissítőnél nem is álltam meg, nem akartam azzal húzni az időt. A második azt hiszem kb. 5 km-el a cél előtt volt, itt már újra kellett töltenem és ettem is egy kis almát és banánt, ez kimondottan jól jött a hátralévő részre.

Felfele menetbe nehezebben ment a futás, de lefele sikerült mindig felgyorsulni. Azt gondolom jól futható pálya volt, nem túl meredek, kellemes emelkedőkkel és szép kilátással.

A nevezésnél választhattunk, hogy milyen menüvel szeretnénk majd visszatölteni a kiürült szénhidrát raktárakat. Biztos ami biztos, a vega menüt választottam (annak ellenére, hogy nem vagyok az), de nagyon nem bántam meg. Isteni zöldséges tortillát kaptunk tzatzikivel és desszertnek még a frissítőpontról megmaradt gumicukrokat is elrágcsáltuk.

Annyi biztos, hogy jövőre több hasonló versenyre fogok ellátogatni. :) 

Képek forrása: Terepfutás.hu Facebook oldal