A határon túl, mégis oly közel
A Skyrunners szabadkai sportemberekből álló elszánt csapat, akik gondoltak egy merészet, és megmutatták honfitársaiknak, hogy mi is az OCR sport, ugyanis Szerbiában még kevésbé örvend akkora ismertségnek, mint nálunk. (Tény, hogy Magyarországon is van még mit javítani) A Skyrunners versenyzői jópár magyar és külföldi akadályfutóversenyen megfordultak már, innen az ötlet és a tapasztalat, hogy rendezzenek egy saját versenyt.
Igyekszem objektív maradni a beszámoló során, de jelen esetben némi elfogultság előfordulhat, hiszem egy jó barátnőm a verseny egyik főszervezőjeként hívott meg és az egész szervező gárda hatalmas szívvel fogadott minden magyar versenyzőt. Na de térjünk is vissza a versenyre.
A helyszínválasztás adta magát és tökéletes volt. Szabadkától 10 percre, a Palicsi tó körül jelölték ki a pályát, aminek egyik nagy előnye, hogy szalagozni nem kellett sokat, vitt az út a tó körül, másik előnye, hogy futás közben és a verseny után (vagy ha éppen futni nem volt kedve valakinek), a tájban való gyönyörködéssel is el lehetett ütni az időt.
A 13 km-es pályán összesen kb 30 akadállyal találkoztunk, melyek korábbi versenyekről már ismerősek lehettek. Néhány akadályt a szervezők saját kezűleg készítettek az alkalomra, néhányat pedig barátoktól, sporttársaktól kaptak kölcsön. A változatos akadályokhoz hozzájárult többek között az MFSE, a FroceGym Budapest és Tibike pályája is. Az akadályok leküzdéséhez szükségünk volt erőre, ügyességre és nem utolsó sorban az egyensúlyérzékünkre is. A cipekedős akadályok közül találkoztunk traktor gumigörgetéssel, homokzsák cipeléssel – a tóba benyúló stégen, gumi húzással és beton tégla cipeléssel. A kapaszkodós akadályok közül megjelent az Olympus, számos Toroz fogás, inverz fal, gumifal és Z-fal is, valamint néhány palánkon is át kellett küzdeni magunkat. A célhoz közeledve egyre erősödött a zene, már szinte éreztük a befutó sör ízét a szánkban, de az utolsó kilométerre elénk dobtak még néhány alkar gyilkos akadályt. A Z-falon kellő távolságban lévő fogások megadták az alaphangulatot, ezt követte egy betűfogás, ahol stílusosan a HUNNORA feliraton kellett átkapaszkodnunk, majd jött a kötélmászás, homokzsákcipelés és utolsó akadályként egy kb 8 m hosszú majomlétra.
A regisztrációs díj a legdrágább időszakban is bátran versenybe szállhat bármelyik itthoni versennyel, de ugyanez elmondható a rajtcsomagról is. A saját egyedi (türkiz-piros) designnal ellátott zsákban találtuk a befutó pólót, Northstorm logózott zoknit, egy ISO italt, az időmérő chipet és egy karszalagot, ami feljogosított a verseny után egy tál meleg ételre is.
Ha a gyönyörű hely, a változatos akadályok és szuperkedves vendéglátó csapat még nem adott elég okot, hogy a következő NORTHSTORM verseny dátum bejelentését követően bevésd a naptáradba piros betűkkel, mondok még egy okot (vagy kettőt). A díjazásra is komoly hangsúlyt fektettek. Mindenki egyenlő esélyekkel indult, rajtidőtől függetlenül mindenki versenyben volt. A 3 leggyorsabb férfi és női versenyzőből került ki az ELIT mezőny, ezen felül 3 korosztályban is díjazták a leggyorsabb férfi és női versenyzőket. A kupák mellé értékes tárgy és pénz nyereményt is hazavihettek a legügyesebbek. Ugye megéri eljönni? :)
Már nevezéskor javasolták, hogy érdemes szállást foglalni és maradni estére, ugyanis a verseny után, miután mindenkinek sikerült kipihenni a fáradalmakat igazi szerb hangulatú after partyra hívtak, ahol alkalmunk nyílt végre nem csak a pályán vagy a pálya mellett társalogni egymással.
Összességében egy szuper hangulatú, családias, ugyanakkor kihívásokkal teli versenyt kaptunk, a hely nekem maximális pluszpont, legszívesebben holnap visszamennék csak üldögélni a vízparton és nézni a nyugalmat és csendet.
A szervező csapat első versenye volt és nem csak én éreztem úgy, hogy a szívüket, lelküket beletették mindenbe és ez érezhető is volt a versenyen és a hangulaton is. Ne aggódj, ha idén kihagytad a versenyt, már készülnek is a következőre, remélhetőleg 24 tavaszán ismét rajthoz állhatunk a Palicsi-tó partján.